Talajtakarás szerves anyagokkal
A szerves anyagokkal végzett talajtakarást gyakran trágyázó talajtakarásnak is nevezik, tekintettel arra, hogy egy idő után – a tenyészidő végén – a szalmát, a fakérget, a tőzeget a talajba forgatják, növelve ezzel a talaj humusztartamát, javítva a szerkezetet. A módszer hátránya, hogy szabadföldön, de hajtatásban is előszeretettel húzódnak alá különféle rágcsálók, amelyek elszaporodnak, és később nagy kárt tesznek a növényállományban.
Elsősorban szalmát és töreket szokás a sorok közé hordani, hajtatásban sokáig a fenyőfakéreg volt elterjedve. Ez utóbbi használata főleg Németországban volt jellemző a talajon történő zöldségtermesztésben, mint a fafeldolgozó telepek jól hasznosított melléktermékét még ma is használják a kertészetek.
Mesterségesen előállított talajtakarók
A zöldségtermesztő üzemekben, de újabban a saját célú ellátásra berendezkedett háztáji gazdaságokban is egyre szélesebb körben használják a különféle műanyag takarókat.
Korai hajtatással foglalkozó kertészetek elsősorban a fényveszteség megakadályozása céljából fehér, úgynevezett reflektív fóliákkal takarják a talajt, ilyenformán a föld felszínére érkező sugarakat nem tudja a sötét talaj elnyelni, visszaverésükkel jelentős mértékben javítja télen, kora tavasszal a fóliákban és üvegházakban nevelt primőrök fényellátását.
Egy veszéllyel is kell számolni! A fűtetlen fóliák kedvező hajnali léghőmérsékletének alakulásában nagy szerepe van a talajnak, ami a déli órákban a napsütéstől melegszik át. Ezt a meleget a kritikus reggeli órákban kibocsátja magából, melegítve néhány fokkal a légtért, amit pincehatásnak is nevezünk. Fóliatakarás esetén a talajt leszigeteljük, így részben a fekete fólia alatt kisebb lesz a talaj fajhője (nem melegszik fel a talaj), másrészt a fólia megakadályozza a talajból kiáramló meleget, ezáltal növelve vele a kritikus hajnali órákban a fagyveszélyt. Ezért a hidegérzékeny növények esetében (paprika, paradicsom, uborka, dinnye, tojásgyümölcs, spárgatök) a takarást csak április végétől, májustól javasoljuk, amikor nagyobb lehűlésekkel már nem kell számolni.