Mint mondta, Veszprémről azért könnyű beszélnie, mert a „2010-ben megújított Magyarország” egyik látványos sikertörténete. Régi, évtizedes célok, városi uszoda, nyolcas út, déli elkerülő, állatkert, gyárkert, és ki tudja még, mi minden – sorolta a városban végrehajtott fejlesztéseket. Szerinte most a kulturális főváros programhoz kapcsolódó fejlesztések és beruházások révén Veszprém ismét elfoglalja helyét „Magyarország városainak képzeletbeli dobogóján”.
Orbán azt mondta, úgy ismeri a Veszprémben élőket, mint akik mindig is büszkék voltak veszprémi mivoltukra. Veszprémet a magyar történelem egyik legősibb városának nevezte. Szinte tapintható a polgári kultúra, pannon műveltség és öntudat. A veszprémiek mindig úgy gondolták, hogy veszpréminek lenni minőséget is jelent – méltatta a helybélieket, majd a várossal kapcsolatos ifjúkori élményeit elevenítette fel.
„Ilyen elfogult érzelmi előzmények után nem volt csoda, hogy a kormány teljes szívvel támogatta, hogy Veszprém méltó módon legyen Európa kulturális fővárosa” – mondta a miniszterelnök, majd hozzátette, a kormány „szinte az utolsó szabad fillérjeit is odaadta Veszprémnek.”
A kormányfő Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszternek tulajdonította, hogy az Európa Kulturális Fővárosa program nemcsak Veszprémről, hanem további száztizenhat másik településről is szól.
Köszönjük az Európai Uniónak, köszönjük a döntést meghozó brüsszeli bürokratáknak, hogy Veszprém mellett, így Magyarország mellett döntöttek
– fogalmazott a kormányfő.
Szerinte mindez azt mutatja, a „brüsszeli bürokraták úrrá tudnak lenni már a jól kifejlett hungarofóbiájukon”. És ha így van, szerinte ez azt jelenti, hogy Magyarország és „Brüsszel” nagyszerű dolgokra lehetne képes együtt, kár hogy Veszprém példája a kivétel, és nem az általános szabály.