Öt meccs, köztük egy Barcelona, egy Bilbao, valamint egy Sevilla elleni rangadó van hátra Joaquín Sánchez pályafutásából. A spanyol klasszis neve összenőtt imádott klubjával, a Betisszel, csapattársa, Sergio Canales szerint Joaquínnak ott lenne a helye a csapat címerében. Hívta a Chelsea, mehetett volna a Real Madridhoz, számára azonban a boldogság volt a legfontosabb, és az, hogy önmaga legyen. Ikonikus mosolyával, poénjaival belopta magát az emberek szívébe, de a társainak folyamatosan példát mutatott azzal, hogy miközben maximálisan élvezte az életet, a futballt mindig komolyan vette.
„Egy adag mezt egy dobozban tartottam, és baromi dühítő, hogy ezek a gazemberek megtalálták. David Beckham, Ronaldo, Frank Lampard, csak néhány név azok közül, akiknek a dresszét elvitték a házamból” – bosszankodott Joaquín.
Nem csak vicceket meséltem az elmúlt húsz évben. Mindig megvolt bennem a lelkesedés, a sikeréhség, a vágy, hogy jobbá, profibbá váljak, és az évek múlásával ez egyre erősebb lett. A futballhoz és az élethez mindig hozzátartozik a boldogság. Előfordult, hogy megfizettem ennek az árát, de mindig hű maradtam önmagamhoz, és ez a legfontosabb.
Ott lenne a helye a címerben
Amikor 2000 szeptemberében Joaquín először húzhatta magára imádott Betise felnőttcsapatának a mezét a Compostela ellen, a sevillai klub még a másodosztályban porosodott. A 0-0-val végződő meccs nem került be a spanyol futball legfrenetikusabb összecsapásai közé, a szélsőnek azonban örök emlék maradt, és ez volt a kezdete egy elbűvölő szerelmi történetnek, amiből mostanság egyre kevesebb van a profi sportban.
„Joaquínnak akkora a jelentősége a klub életében, hogy bekerülhetne akár a csapat címerébe, a 13 sáv egyikét helyettesítve” – hangzott egy csapattárs, Sergio Canales vallomása.
Ő maga pedig úgy fogalmazott, annyira fanatikus Bético, hogy emiatt még a városi vetélytárs Sevilla drukkerei is elismerik.
Joaquín első évében a Betis egyből feljutott az élvonalba, akárcsak a Sevilla, az Atlético Madrid viszont a Segunda Divisiónban ragadt, mert rosszabb volt a gólkülönbsége, mint a szintén 74 ponttal záró Tenerifének. A feljutással végződő idényben csak 9 meccs és 1 gól került a neve mellé, a Primera Divisiónban azonban egyből letette a névjegyét, 34 meccséből 33-szor kezdő volt, és 5 góllal járult hozzá a terméshez. A Betis újoncként az UEFA Kupa-indulást jelentő hatodik helyen zárt, de nem ez volt a 2002-es év egyetlen örömteli híre számára: José Antonio Camacho szövetségi kapitány benevezte a vb-keretbe az addig mindössze három válogatottságot számláló, 20 éves ifjoncot.